HTML

Brekk, a vérszomjas híregér

little politics meg ami piszkálja a csőrt

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Egy történet margójára, avagy hogyan büntessünk meg egy dokit?

2013.06.23. 14:02 toiart

Nagyon divatos manapság egyes ügyek, egyes személyes történetek kapcsán pálcát törni emberi esendőségeink felett, sutba dobva szakmai és észérveket, pusztán az emóciók szintjén ítélni meg a hibát vétő, akár gyarlónak is nevezhető embertársainkat. Ez a társadalom ösztönös reakciója a vétkesekkel szemben. Sokkal könnyebb ítészként fellépni, példát statuálni a nagy nyilvánosság előtt, mint szembenézni a véres valósággal: a mindennapokban számtalan hasonló eset mellett elmegyünk, félrefordítva a fejünket különösen, ha velünk történik hasonló, vagy akár csak közvetett érintettjei vagyunk. S a társadalom ilyenkor cirkuszt követel, „vért, s tépett beleket”.

 Egy fiatalember balesetet szenvedett. Ez elég gyakori történet, semmi különös nincs benne. A mese folytatása az is lehetne, hogy kórházba került, meggyógyították, majd boldogan élt amíg...

De a mostani eset kicsit másképp végződött, mert a beteg rossz választ kapott, a gyógyító pedig rossz választ adott egy rossz kérdésre. Mennyit ér egy ember egészsége és mennyit taksál egy orvos becsülete?

 Az orvosi szakma, felelősségteljessége dacára nem tartozik a túlfizetett munkák közé. A hálapénz adás, elfogadás vagy éppen elvárás az árnyoldalát jelenti az egészségügynek. Nem csak orvosi, de ápolói, betegirányítói és vezetői szinten is. Ezt lehet nem szeretni, de a tények kemény dolgok.

Hálapénzt ugyebár akkor adunk, ha egy szolgáltatással elégedettek vagyunk, vagy épp ellenkezőleg: valami többletre tartunk igényt, mint ami megilletne minket. Előrébb sorolást a betegvárakozási listán, gyorsabb beavatkozást baj esetén, nagyobb odafigyelést a betegágy mellett, vagy éppen jelentős protekciót egy kórházi elhelyezés során.

 

Azt tudomásul kell venni, hogy amíg van, aki ad „borravalót”, addig lesz olyan is, aki kinyújtja érte a kezét. Mi pedig, a betegtársadalom oldaláról, fogunkat összeszorítva fizetünk, mint a katonatiszt.

Volt egy kezdeményezés pár évvel ezelőtt, ami arra törekedett, hogy a visszaéléseket háttérbe szorítva, a betegektől egységes, csekély hozzájárulást kérve, és ezt a pénzt a gyógyítók részére visszaforgatva megakadályozzuk a borítékok csereberéjét. Ezt mi, a társadalom, nem kissé álszent módon visszautasítottuk, de azonnal az asztalt ütjük, amikor valamely atrocitás ér minket.

 

Mindeközben azokat, akik minket hétköznapi halandókat próbálnak megmenteni, nem védi meg

senki. Napi szinten történnek orvos, nővér, vagy mentősbántalmazások. A sok alkoholmámoros Erős Pista, akinek nem derogál lekeverni egy nyaklevest a nővérkének, mert megfájdult a „kedves delikvens” kicsi kacsója a detoxinjekciótól, vagy amikor a nekibuzdult ösztrogén-királynő üvöltve szidja az ellátó felmenőjét, ha egy súlyosabb eset miatt később kapja meg az „életmentő” eset-utáni tablettáját. Arról soha nem szól a fáma, hogy – különösen a traumatológiai ambulanciákon – az éjjeli órákban mennyi atrocitás éri a betegek és hozzátartozóik részéről az ápolószemélyzetet, vagy arról, ha egy mentőst megrugdalnak, mert a száztagú családot nem hajlandó betaxizni a kórházba a sérülttel együtt.

A konkrét esetet górcső alá vonva, nézzük át, ki hol hibázott! Mert nem egy bűnös volt a történetben, akkor sem, ha a média így is próbálja beállítani, ha az aktuális vezetői szféra csak egy újabb politikai érvként hangoztatja az egészségügy megrendszabályozása, intendánsok alá kényszerítése, kézivezérlése mellett.

 A betegétől a hálapénzt verbálisan lekicsinylő orvos nagyot hibázott. Meg kell büntetni ezért? Igen, mindenképpen. De ha már élveboncoljuk, nézzük meg, hány – ma már egészséges – ember köszönheti neki a kezét, lábát, egyebét! Ha mérlegre tesszük: felülírhat-e egy mégoly súlyos emberi és kommunikációs baklövés több évtizedes sikeres szakmai múltat, emberéletek ezreinek rendbetételét? Nem elegendő-e egy komoly, visszatartó erejű anyagi, vagy szakmai visszasorolás, akár nyilvános bocsánatkérés, helyreigazítani a világ forgását? Muszáj tönkretenni egy család

anyagi megélhetését, egy orvos szakmai jövőjét egy visszavonhatatlan ítélettel? Úgy gondolom, ez eltúlzott szigor.

 

A beteg vajon nem hibázott? Amikor elővette a pénzt, ő maga is vétkezett, olyan ajánlatot tett a kezelője, megmentője számára, amit nem lett volna szabad. Mert ha nincs felkínálás, a visszautasítás, lekicsinylés esélye is minimálisra csökken. De megtette. Megtette, mert úgy érezte, ez a helyénvaló. De ezzel elismerte, amit soha, senki nem mer kimondani, csak sötét sarkokban elsuttogni: az orvosok, ápolók, betegszállítók szinte éhbérért dolgoznak. Másod- és harmad-állást kénytelenek felvállalni, hogy biztosítani tudják családjuk megélhetését, többéves embert próbáló tanulás, a szakmai ismeretek terén folyamatos önképzés ellenére is. Mert a társadalom nem ismeri el, hogy ép lélek csak ép testben lakozhat. S hogy ezt nem elég a törvény szigorával emelt óraszámban oktatott testnevelés, és újólag bevezetett erkölcstan útján kikényszeríteni. A közvetett cselekvés mindig több munkát és erőforrást igényel, de hosszabb távon több hasznot is hajt.

 Aki látott már munkájába belefásult egészségügyi dolgozót, vagy a jobb fizetés, a biztosabb megélhetés reményében külföldre menekülő fiatal orvost, szakápolót, az pontosan tudja, mire gondolok.

 Úgy teszünk, mintha a fenti eset elszigetelt, egyedi történés lenne. Politikusaink betegre keresik magukat, sokszor alibifeladatokkal, vagy éppen súlyosan elhibázott szakmai döntéseikkel együtt. Mégsem kényszerítjük őket gulágra, sóbányába, vagy éppen cirkot szedni a Mezőségben.

 Mélységesen elítélem, ha valaki szakmaiatlan döntést hoz, nem megfelelő módon kommunikál a partnerével, legyen az egy orvos-beteg, tanár-diák, vagy sofőr-utas viszonyban, bármelyik oldalon,  de ha mégis félrecsúszik egy ügy, szükséges betartani a helyes visszajelzési utakat.

Jelesül a beteg a média nyilvánossága helyett panaszt tehetett volna kezelője főnökénél, nemdebár?

Mit szólna a nevezett pultos fiatalember, ha az egyik vendég a túl habosra csapolt sör okán polgári perben, vagy valamelyik népszerű beszélgetős showműsorban venne elégtételt csapnivaló munkájáért?

Más szemében a szálkát is... tartja a mondás.

De mielőtt kettéroppantjuk azt az ítészpálcát – s vele egy emberi életet is – szálljunk egy percre magunkba és lássuk meg a saját gerendáinkat is.

Mindannyian.

6 komment

Címkék: közélet botrány orvos etika

A bejegyzés trackback címe:

https://megvezettek.blog.hu/api/trackback/id/tr155374412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Warlimont 2013.06.25. 15:45:42

Az elsö kerdes, hogy biztos, hogy igy törtent-e a dolog, vagy törtent valami, de nem pont igy... Nagyon buta orvos az, aki fennhangon kommentalja a halapenzt, es mindezt "tanuk elött" teszi.

bandigyerek 2013.06.26. 19:18:51

Nyilván ennek a nyomorultnak a praxisában ez volt az első eset, és nem, sohasem beszél így a betegeivel, igaz, kedves idióta blogger? És persze az is általános, hogy a pultosok lealázzák a vendég fejét, ha csak 5% borravalót adnak, ugye? Egy kulturáltabb országban, gondolom egy ilyen incidensért úgy kibasszák a tisztelt doktor urat a helyéről, hogy a holdig repül.Ne felejtsük már el, hogy a bért amit kap az ilyen, mi fizetjük, és nehogy már kegyet gyakoroljon azzal, hogy elvégzi a munkáját és ne siránkozzunk már a fizetésén, vagy talán nem tudta mennyit fog kapni, amikor orvosnak állt? Ugyan már.... tisztesség, emberiesség, empátia baszod, ez hiányzik ám sokatokból, és ezek hiánya erősen megkérdőjelezi az alkalmasságotokat...

toiart 2013.06.26. 20:22:48

@bandigyerek: valamit félreértettél tesó: nem védtem, pusztán próbálok rámutatni, hogy olyan emberel ítélik el, akiknek szintén szar van a füle mögött... lehet, hogy neked is... én dolgoztam orvossal, aki a betegéért lemondta a házassági évfordulós vacsoráját: te ezt megtennéd-e akár a legjobb barátodért? na ugye, hogy sarat dobálni mindig könnyebb! az a doki egy birka: meg kell büntetni, ez nem vitás: a hogyan és a ki a lényeges kérdés.
amúgy lehet, hogy ha te az én beosztottam volnál, 3 nap alatt ki tudnálak rúgni, szinte bármilyen munkakörből: indokot találni a legegyszerűbb!
a pultosokról meg csak annyit: amíg gyanútlan lányok poharába GHB-t csempésznek egy ezresért, addig miért is kellene őket annyira ajnározni (belátva, hogy vannak tisztességesek is köztük!)? a borravalóért pedig, ha nem vagy észnél, másodszorra már vizezett sört kapsz!
de ugyanezt teszi a taxis, a pék, a boltos, a fürdőmester, a miniszterelnök... csak a másik segge mindig büdösebb...

bandigyerek 2013.07.09. 20:11:14

@toiart: Ha nem adsz jattot, vizezett sört kapsz??? Akkor szar helyre jársz, tesó, változtass, ennyi. Én két helyre járok, mindkét helyen a tulaj áll a pultban és nyilvánvaló, hogy nem adok jattot, mivel ott a haszonkulcsa vastagon...Engem meg nem rúgnál ki 3 nap alatt, mert én elvégzem a munkámat becsületesen, ezáltal pénzt termelnék a munkáltatómnak(bár kétlem, hogy bármikor is lenne nekem ilyen).szóval rossz párhuzamokkal operálsz, pedig érted mire gondolok: egy ilyen görény pénzéhes szarzsáknak nincs helye a gyógyításban, aminek ugye az empátiára kell alapulnia...óóóó, lemondta a vacsorát, nahát.... törölgetem a könnyeimet... ha tudnád mi mindenről lemondtam már a munkám miatt...

bandigyerek 2013.07.09. 20:14:08

@bandigyerek: ja és a legjobb barát fogalmáról nem homályosítalak fel, nem egy egyszerű vacsoralemondásnál kezdődik a barátság tesó: autóztam én már januárban 1200 kilométert, egy bajbajutott barátom telefonhívására..

toiart 2013.07.15. 22:43:11

@bandigyerek: az analógiáddal élve: akkor neked az orvosod sem mond ilyet ugye? ergo nem vagy érintett az ügyben... jól vezetem le? én nem azt írtam a pincérfiúnak tanácsként hogy: "szar helyre jársz tesó..." pedig akkor ezt is lehetne. De... én dolgoztam egészségügyben és ki merek jelenteni pár dolgot tapasztalatból: a fele az orvosoknak gyökkettővel végzett az orvosin: ezeket szeretnéd magadnak? mert az olcsón van ugye... Aztán vaan egy rész, aki profi, de megkéri az árát? ezt nem szeretnéd, mert pénzéhes? Van olyan, amelyik profi, nem kér pénzt, de szereti betartani a szabáűlyokat: ha letelik a munkaidő, műtét közben lejti a szikét... ugye ilyet sem szeretnél? És akkor van egy elenyészően kis hányad, amelyiket még nem sikerült demotiválni a szar fizetéssel, az állandó fenyegetettséggel, a pocsék infrastruktúrával, a gyengeelméjű hozzátartozókkal. Na ez a minimálhányad, akihez oda szeretnél jutni ugye? Csakhogy ezek előtt olyan hosszú a sor, hogy soha sem érsz oda... Ahelyett, hogy kivárnád, inkább elmész a henteshez, a pénzéheshez vagy a beleszaróshoz, minden mindegy alapon...
Úgyhogy nagyon nem mindegy ez a pálcatörögetős dolog...
Az empátiát, meg az emberséget, meg az egyebeket pedig hol látod előírva? GYÓGYÍTSON: ez a szabály, nem az hogy turbékoljon!
Nézzél több dr. House-t... megérted a lényeget...
süti beállítások módosítása